Az elbeszélés folytatódik. :-)
2007: a tavat megnagyobbítva halastavacskának becézgettük. Immáron nem lehetett benne pancsolni a gyerekeknek, viszont lakóhelyévé vált a békák, csiborok, és néhány jobb sorsra érdemes pisztráng számára.
 |
| Itt jól látszanak a pisztrángok |
A pisztrángokat Szilvásváradról vásároltuk és speciális oxigénzsákban szállítottuk hazáig. Egészen a nyári forróság beálltáig urai voltunk a helyzetnek. Elegendő volt a kis szivattyú, ami folyamatosan vizet pumpált a tóba.
A patak rész "túlfolyói" pedig nem engedték, hogy kiöntsön a tó, elárasztva a kertet, hanem irányítottan az általunk tervezett helyeken szivároghatott el a víz.
Ezekre a részekre vízkedvelő növényeket ültettünk, amit meg is háláltak pompás virágaikkal.
Ám a tófólia feketesége szinte szívja magába a meleget, kikerülhetetlenül forrósodott fel a tó vize. Megpecsételve ezzel a pisztrángok sorsát.
Végül is megettük őket, mert drága hal, és bár a húsukon érződött, hogy nem valami sebes folyású hegyi patakban érlelődtek, azért még nem voltak túlzottan mocsárízűek.
Folyt. köv.