Ecet készítése házilag 3. rész

Jó ideje adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Az ecetek közül az sikerült, amihez a sógornőm odaadta a sikeres ecetjéből visszamaradt ecetágy felét. Ezt tovább felezve készítettem csipkebogyóból és birsalmából is ecetet. Mindkettő első osztályú lett. Már szépen vastagszik az ecetágy a tetejükön és erős ecetszag terjeng az üvegek körül. Két hét és fogyaszthatóak.

Balra a csipkéből készülő, jobbra a birs ecet

Jól látszódik a tetején képződött ecetágy. Az erős gyümölcsös ecet illatot sajnos nem tudom prezentálni. Talán majd ha a technika tovább fejlődik.

Csipkebogyó

Nagy kedvencünk a csipkelekvár. Magunk gyűjtjük a bogyót, jól bevált helyekről, készítjük a lekvárt. Ha már nekifogunk nincs visszaút, és tudni kell, hogy vannak neuralgikus pontok :-), de ezeken túllendülve minden befektetett erőfeszítésért kárpótol a csipkelekvár mámoros, édes, felülmúlhatatlan íze. A munkán kívül, csak cukrot kell beletenni, mondhatnám, hogy szinte ingyen van. :-)

A csipkebogyókat meg kell mosni, majd a két végét le kell vágni.

A gyerekek nemcsak a szedésnél, de ennél a műveletnél is lelkesen segítettek.  Főleg amikor először készült csipkelekvár.
Persze amikor már tudják mire számítsanak, nem hat az újdonság ereje, viszont a lekvárt ők is nagyon szeretik.

Ezek tavalyi képek. :-) Idén a férjemmel kettesben művészkedtünk a konyhában. Mert csipkelekvár kell, hogy legyen a kamrában. :-)


Szóval, ha megtisztítottuk a bogyókat, feltesszük főni almával, vagy birsalmával, idén volt mindkettő. Arányokat úgy tudnék mondani, hogy van egy 5 literes kuktám, ezt rakom tele bogyóval, felöntöm vízzel épp csak a bogyókig és 4 db almát vagy birsalmát teszek hozzá, megmosva felszeletelve. Nem kell hámozni és csumázni sem, egyszerűen csak negyedelni és az egész tetejére dobni. Kuktát lezárni, ha felforrt, kb. 10 percig kis lángon forrni hagyni. Majd lezárni a gázt és hagyni kihűlni az egészet.

Ezután jön a passzírozás. Mi kézzel, vagyis halpasszírozóval választjuk szét a gyümölcshúst a magoktól. A félretett magokat kevés víz hozzáadásával még egyszer, de akár kétszer is át lehet így passzírozni. Ha harmadjára is átpasszírozzuk, akkor már tényleg csak a magokat dobjuk ki, viszont a víz miatt kissé hígabb lekvárt kapunk majd. Gondoljuk át mi hogy szeretnénk.


Ám itt még nem ért véget a történet, még egy passzírozás vár ránk sajnos, de enélkül nem lesz élvezhető a lekvárunk. Ugyanis tele van még ez a massza szúrós apró "szőrökkel", amiktől úgy tudunk megszabadulni, hogy veszünk egy lisztszitát és ezen is keresztül nyomjuk, mondjuk egy kanál segítségével a csipkemasszát. Amikor ezzel is megvagyunk akkor már tényleg túl vagyunk a nehezén! :-)

Ez a második passzírozó fázis, amikor liszt szitán kanállal küzdünk. :-)



Már csak annyi dolgunk van, hogy 4-4,5 liternyi masszához 1 kg cukrot tegyünk, már aki pikánsan szereti. Aki édesebb szájú, tegyen másfél kg cukrot ugyanezen mennyiséghez. Forraljuk fel újra, várjuk meg még elhabzik és előkészített üvegekbe tegyük el télire. Nem szükséges tartósítószer hozzáadása, ha forrón 5 percre fejre állítjuk az üvegeket.

Az ecetről

Utána néztem kicsit az ecet keletkezésének, elterjedésének és népszerűségének, amíg legkisebb gyermekünk édesdeden alszik. Mivel többen érdeklődtetek privát levélben is, hogy  mi újság az almaecetemmel, erről is hamarosan referálok. :-)

De előbb egy kis érdekesség magáról az ecetről. 
 http://www.borecet.hu/ecet/ecettel-az-egeszsegert oldalán találtam egy kis összefoglalót:

Az ecet idősebb az emberi civilizációnál. Az ecetsav baktériumok mindenhol fellelhetőek, ebből kifolyólag minden kultúrában, ahol hasznosították az alkoholos erjedést, felfedezték az ecetet is. Hiszen, ha az előbb említett eljárással készült italok hosszabban levegővel érintkeztek, elindulhatott bennük az alkohol ecetsavvá alakulása.

Európában az ecet elsősorban gyümölcsökből, borból, sörből készült. A hétköznapi tudatban az almából, mustból és borból készült ecetek maradtak fenn leginkább.

A mustból készült ecet, más néven balzsamecet koronázatlan királyai az olaszok. Az első írásos említései a XVI. századból valók.

A világ egyik legősibb ecete a távol-keleti rizsecet, melyet rizsborból állítanak elő.

Az ecet az egyik legősibb csodaszerünk, melyet egészségünk megőrzésére és betegségek leküzdésére alkalmazhatunk. Élettani hatásáról szóló feljegyzések egészen az ókorig nyúlnak vissza.

Az ecet ecetsav tartalma, nyomelemei és ásványi anyagai együttesen segítik egészségünk megőrzését. Az enzimeknek köszönhetően az ecet gyorsítja a szervezetben zajló kémiai folyamatokat, benne lévő kalcium fontos a csontritkulás megelőzése szempontjából, a magnézium erősíti a szívet, a vas jó a vérnek, a kálium pedig sejt- és szövetnövelő, energiát ad a mindennapokra.

Az ecet számos jótékony hatása ismeretes:

1. Baktériumölő, fertőtlenítő
2. Gyulladáscsökkentő, bőrnyugtató
3. Koleszterincsökkentő, vérnyomás kontroll
4. Emésztést és fogyást segítő
5. Vérkeringés élénkítő
6. Vércukorszint kontroll

Fő-fő kedvencünk a balzsamecet! Bár igazi Modenai ecetet még nem kóstoltunk, de hátha egyszer arra is adódik módunk. :-)
Ezt a bejegyzést a Mindmegette oldalán találtam, itt még recepteket is találtok a balzsamecet felhasználásához:
A balzsamecet az olaszországi Modena városához és a szomszédos Reggio Emiliához kötődik. Ehhez a fajta ecethez a szőlőt – hagyományosan egy fehér fajtát, a Trebbianót – kézzel szüretelik, és a lehető legkésőbb, hogy édes legyen. A mustot sűrűre forralják, majd fahordókba töltik. Elsőnek kétszáz literesbe, majd az érlelési folyamat során – ami legalább 12 év (!) – egyre kisebbe, az utolsó legfeljebb húsz literes lehet. Hogy megkaphassa a hagyományos modenai balzsamecet nevet, egy zsűri bírálja el az elkészült művet, amit ezután egydecis üvegekbe töltenek. Egy ilyen fiola ára 100 euro körül van. Értéke – a veretes borokhoz és a hegedűkhöz hasonlóan – a korral együtt nő: forgalomban vannak 24, 48, sőt akár 100 éves balzsamecetek is.
  
Remélem sokatoknak meghoztam a kedvet, ha nem is saját gyártáshoz, de legalább ahhoz, hogy a biológiailag erjesztett eceteket válasszátok, amikor salátát készítetek, vagy süttök, főztök, húst pácoltok.
 

Sütőtök és ananász barátsága

A férjem sütőtök levest készített ebédre. Nagyon finom én nagyon szeretem. Mondjuk a gyerekeknél még nem aratott osztatlan sikert. Nem vagyok gasztroblogger, nem is szeretnék felcsapni annak, de itt a befőzések ideje és hát ilyesmivel telnek a napok.
Szóval megmaradt 600g feldarabolt sütőtök, ami nem veszhetett kárba. "Gyorsan" elsétáltunk a gyerekekkel a közeli cba-ba és vettünk egy doboz ananász konzervet.
Lekvárt készítek , íme:

Sütőtök lekvár almával és ananásszal

600g sütőtök
400g alma
1 doboz ananászkonzerv
2,5-3 dl víz
2 citrom leve
600g kristálycukor
2 evőkanál zselatinpor

Nagyon egyszerű, a tököt megmossuk, kettévágjuk, magos belsejét kikaparjuk, káposztareszelőn lereszeljük. Almát megmossuk, lereszeljük a húsát vigyázva, hogy a magházat ne reszeljük bele. Lehet úgy is, hogy kihagyjuk az almát, akkor 1 kg sütőtök kell, de lehet spárgatökből is készíteni, akkor 1kg cukrot adjunk hozzá, mert a sima tök nem olyan édes, mint a sütőtök, ez esetben a 2,5-3 dl vizet elhagyhatjuk, mert azért szükséges a víz hozzáadása, mert a sütőtök nem enged nagy levet főzés közben.
Lábasba rakjuk, hozzáadjuk az apróra vágott ananászt a levével együtt. Rácsavarjuk a citrom levét, és hozzáöntünk 2,5-3 dl vizet, kis lángon addig főzzük, amíg a tökreszelék puhára nem fő. Beletesszük a kristálycukrot (lehet barna cukor is) és folytonosan kevergetve addig főzzük, amíg a cukor egészen fel nem oldódik, és a lekvár be nem sűrűsödik. A zselatinporra fél dl hideg vizet öntünk, és egészen kis lángon, állandó keverés közben folyósra melegítjük, majd a lekvárba öntjük. Alaposan elkeverjük, és néhány percnyi főzés után tűzforrón az előre elkészített üvegekbe töltjük. Szorosan lekötjük, és 24 órára száraz gőzbe tesszük.

Kellemes pikáns lekvárt kapunk így, amit ugyan úgy használhatunk, mint más lekvárokat.

A kész lekvárok, első ránézésre, mintha sárgabarack lekvár lenne, de nem az! Alább a bizonyíték:

Jobbra az ananászos sütőtöklekvár, balra a sárgabarack lekvár. Árnyalatnyi a különbség.  Külön  kell pakolni őket, ha nem akarjuk, hogy összekeveredjenek.

Almaecet házilag

Elkezdett potyogni az almánk a fáról, túl sok ahhoz, hogy csak almás pitéket és réteseket süssek belőlük. Ebből adódott, hogy felbátorodtam és nekiálltam almaecetet készíteni. Először csak a meghámozott almahéjakat és csutkákat használtam fel, így legalább az sem veszett kárba.

Recept:
2 kg alma
2 l víz
20 dkg cukor

2l vizet felforraltam 20 dkg cukorral. Amíg hűlt, üvegekbe pakoltam az almahéjat.
Almákat, megmostam, felszeleteltem azt is az üvegbe pakoltam. Ráöntöttem a langyosra hűlt levet. Mintha kovászos uborkát készítenénk, kell 1 szelet kenyér a tetejére. Szövettel le kell fedni, én kicsit variáltam vele, mert a szövetre rászálltak a legyek, muslicák és féltem, hogy tönkre teszik a munkámat.
Ma jöttem rá, hogy amikor a laskagombát termesztjük, gyógyszertárban kapható papírvattát teszünk az üvegek tetejére, és hogy ez most is beválhat. Tehát gyorsan átraktam a celofán helyett, amit időnként felnyitottam, hogy a gázok eltávozhassanak.
10 napig kell állni hagyni, meleg árnyas helyen, de a napokban  40 fokos melegek is voltak. Nekem már 5. napja érik és gyanakszom, hogy lehet, át kellene szűrnöm hamarabb, mert mintha kissé forrásnak indult volna.

Jól látszódnak a buborékok...

Itt már átcseréltem a papírvattára.

Ha az eredeti receptet nézem, ott  10 nap múlva át kell szűrni és literenként további 10 dkg cukorral lefedett üvegben erjeszteni kell további 1-1,5 hónapig. Átszűrni csak akkor kell, ha nagyon zavaros lenne.


No mindegy, ez az első próbálkozás. Azért sem adom fel!!!!!
Sőt almalekvárt is szeretnék készíteni! Találtam egy szimpatikus receptet is hozzá.

Sok jótékony hatása van az almaecetnek! Most ezt nem részletezem itt.