 |
| A csipkebogyókat meg kell mosni, majd a két végét le kell vágni. A gyerekek nemcsak a szedésnél, de ennél a műveletnél is lelkesen segítettek. Főleg amikor először készült csipkelekvár. Persze amikor már tudják mire számítsanak, nem hat az újdonság ereje, viszont a lekvárt ők is nagyon szeretik. |
 |
| Ezek tavalyi képek. :-) Idén a férjemmel kettesben művészkedtünk a konyhában. Mert csipkelekvár kell, hogy legyen a kamrában. :-) Szóval, ha megtisztítottuk a bogyókat, feltesszük főni almával, vagy birsalmával, idén volt mindkettő. Arányokat úgy tudnék mondani, hogy van egy 5 literes kuktám, ezt rakom tele bogyóval, felöntöm vízzel épp csak a bogyókig és 4 db almát vagy birsalmát teszek hozzá, megmosva felszeletelve. Nem kell hámozni és csumázni sem, egyszerűen csak negyedelni és az egész tetejére dobni. Kuktát lezárni, ha felforrt, kb. 10 percig kis lángon forrni hagyni. Majd lezárni a gázt és hagyni kihűlni az egészet. Ezután jön a passzírozás. Mi kézzel, vagyis halpasszírozóval választjuk szét a gyümölcshúst a magoktól. A félretett magokat kevés víz hozzáadásával még egyszer, de akár kétszer is át lehet így passzírozni. Ha harmadjára is átpasszírozzuk, akkor már tényleg csak a magokat dobjuk ki, viszont a víz miatt kissé hígabb lekvárt kapunk majd. Gondoljuk át mi hogy szeretnénk. Ám itt még nem ért véget a történet, még egy passzírozás vár ránk sajnos, de enélkül nem lesz élvezhető a lekvárunk. Ugyanis tele van még ez a massza szúrós apró "szőrökkel", amiktől úgy tudunk megszabadulni, hogy veszünk egy lisztszitát és ezen is keresztül nyomjuk, mondjuk egy kanál segítségével a csipkemasszát. Amikor ezzel is megvagyunk akkor már tényleg túl vagyunk a nehezén! :-)  Már csak annyi dolgunk van, hogy 4-4,5 liternyi masszához 1 kg cukrot tegyünk, már aki pikánsan szereti. Aki édesebb szájú, tegyen másfél kg cukrot ugyanezen mennyiséghez. Forraljuk fel újra, várjuk meg még elhabzik és előkészített üvegekbe tegyük el télire. Nem szükséges tartósítószer hozzáadása, ha forrón 5 percre fejre állítjuk az üvegeket. |
Anno anyukám előkészítve átpaszirozva vette a masszát, csak fel kellett főzni cukorral. Hogy szerettem a csipkebogyò lekvárt! Nagykanállal ettem. Több mint 20 éve ettem utoljára.
VálaszTörlésTettem neked félre 1 üveggel. :-)
VálaszTörlésNagyon jól néz ki! Szerintem én még sosem ettem ilyen lekvárt, de ideje lesz beszereznem és megkóstolni. :)
VálaszTörlésFeltétlenül próbáld ki! Kíváncsi vagyok, hogy ízlik. A házi készítésűt ajánlom, a bolti meg sem közelíti azt, bár lehet már jó minőségűeket kapni, aminek az íze megtévesztésig olyan, mint a házi főzésűé, az állaga pedig kifogástalan. A bökkenő ez esetben, az alkotóelemekben van: ízfokozók, aromák, színezékek, sűrűsítő anyagok, tartósító szerek.
VálaszTörlésNagyon finom lett!!
VálaszTörlésÓóóó, most látom hogy gondoltál rám. Köszönöm! Csak azt nem tudom mikor járunk felétek. Jó lenne valamikor a közeljövőben.
VálaszTörlésNem semmi mennyi szorgos kéz segít nektek. Nekünk régen dédmamám készített nagymamámék már nem de nagyon sokat meséli mai napig, hogy mennyire finom és hogy ő mennyit evett ilyet a két háború közt amikor kisgyerek volt.
VálaszTörlésMost jön a szőke nő kérdésem milyen a liszt szita azt hol lehet beszerezni? Majd egyszer ha olyanok lesznek a körülmények ki szeretném én is próbálni
:-)Liszt szitát bármelyik háztartási boltban vásárolhatsz,de előfordul 100 forintos üzletekben is. A harmadik képen láthatod passzírozási folyamat közben a liszt szitát. :-)
Törlés